2008. szeptember 29. - Hétfő, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael
főangyalok

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így
szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség."
Nátánáel megkérdezte: "Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: "Még
mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre
elismerte: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus
így szólt: "Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt.
Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta: "Bizony,
bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten
angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
Jn 1,47-51

Elmélkedés:

Az írástudóknak vagy bölcs férfiaknak egy csoportja minden bizonnyal egy
fügefa tövében szokott rendszeresen találkozni, hogy megvitassák egymással
a vallási és egyéb kérdéseket. Ehhez a csoporthoz tartozott az a Nátánáel,
akiről a mai evangéliumban hallottunk, s aki Jézushoz megy. Talán napokkal
vagy hetekkel korábban az említett fügefánál láthatta őt Jézus, amit a
többiekkel beszélgetett, s most nyomban felismeri őt. Jézus kijelentése
mögött talán ez állhat, így is értelmezhetjük a történteket.
Más elgondolás szerint Jézus mintegy távolba látva pontosan megmondta,
hogy hol volt éppen Nátánáel, amikor Fülöp apostol elhívta őt Jézushoz.
Nátánáel felismeri Jézusnak ezt a különleges, embereknél egyáltalán nem
szokványos képességét, s ez indítja arra a hitvallásra, amely szerint
Jézus az Isten Fia.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Áldalak téged, dicsőséges Atya, aki nekem rettenthetetlen szívet adsz,
hogy hozzád menjek még a lángokon át is! Íme, amit hittem, azt most látom!
Amiben reméltem, azt most birtoklom! Amit óhajtottam, azt most magamhoz
ölelhetem! Ajkam és szívem téged vall meg, lényem legmélyéből feléd
törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten, aki a Te
Fiaddal, a mi Urunk Jézus Krisztussal és Szentlelkeddel élsz és uralkodsz
mindörökkön örökké!
Szent Ágnes

2008. szeptember 27. - Szombat

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal
tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: "Véssétek szívetekbe,
amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére
adják." De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve
maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45

Elmélkedés:

Az evangéliumi beszámolók szerint Jézus több alkalommal is beszélt
tanítványainak elközelgő szenvedéséről és haláláról. Ők azonban nem
értették meg Jézus szavait. Jézus messiási uralma megvalósulásáról
alkotott elképzeléseiktől ugyanis távolt állt az, hogy a messiásnak
szenvednie kell majd. Egy dicsőségesen uralomra jutó uralkodót vártak, aki
a római fennhatóság alól felszabadítja a népet. Az emberi elképzelések
egészen mások voltak, mint a mennyei Atya szándéka.
Akkor járok valóban az üdvösség útján, ha a mennyei Atya akaratának és
szándékainak mind jobb megismerésére és megértésére törekszem, s kész
vagyok annak teljesítésére.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Legyen előttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami
örökkétartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne kívánjak,
ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van, legyen unalmas
minden pihenés, mely Nélküled van.
Add, Uram, hogy szívemet Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a
javulás szent föltételével állandóan tápláljam.
_______________________________________________

2008. szeptember 26. - Péntek

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
"Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: "Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Lk 9,18-22

Elmélkedés:

Az evangéliumokban megfigyelhető, hogy amikor valami fontos esemény van
készülőben vagy valamilyen lényegi tanítás fog elhangzani, akkor ezt
megelőzően Jézus imádkozik. Nyilvános működésének kezdetén Jézus imádkozni
megy a pusztába, imádkozik az apostolok kiválasztása előtt, imát mond több
csoda megtétele előtt, imádkozik az utolsó vacsorán, majd szenvedésének
kezdetén a Getszemáni-kertben és a kereszten is az imádság szavai szólnak
ajkáról.
A mai evangéliumi szakasz is azzal kezdődik, hogy az Úr imádkozik, s ebből
már szinte előre sejthetjük, hogy valami jelentős esemény fog történni.
Péter vallomása Jézus személyéről fontos kijelentés, amelyből
megtudhatjuk, hogy a mennyei Atya fölkentje, s ez a kijelentés Jézus
messiási kilétére vonatkozik. Vajon én úgy tekintek-e rá, mint Messiásra,
az én Megváltómra?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Aki oly közel vagy hozzám, nyújtsd ki jobbodat, erősíts meg együttérzésed
kegyelmével, oszlasd el lelkemből a feledés homályos felhőjét, szórd szét
kegyelmeddel a bűn sötétségét, hogy értelmem éleslátásával a földi életből
a magasságokba emelkedjek!

 

2008. szeptember 25. - Csütörtök

Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és
hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: "János támadt
fel a halálból." Mások szerint: "Illés jelent meg újra." Voltak, akik azt
állították: "A régi próféták közül kelt életre valamelyik." Heródes így
töprengett: "Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket
hallok?" És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9

Elmélkedés:

Heródest a kíváncsi félelem vezeti, hogy keresse a lehetőséget a Jézussal
való személyes találkozásra. Kíváncsi arra az emberre, akinek beszédei és
csodás tettei nagy hatással vannak a tömegekre, s ennek híre hozzá is
eljut. Az emberek mindenfélét beszélnek Jézusról, s ez bizonytalanná teszi
a fejedelmet. Ugyanakkor félelem tölti el, mert veszélyeztetve érzi
uralkodói pozícióját. Jézus utáni vágya mögött nem éppen jó szándék
húzódik meg tehát.
Keresem-e Jézust? Szívesen hallgatom-e őt, s ennek hatására felébred-e
bennem a vágy, hogy jobban megismerjem? Milyen szándék vezet engem őhozzá?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ima szülőkért és testvérekért

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan
jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az
első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk.
Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben,
vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a
jóban és őrizd meg őket minden rossztól.
Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk
egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök
atyai házadban. Ámen.

2008. október 6. - Hétfő

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt.
"Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Jézus így felelt: "Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?" A
törvénytudó így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig,
mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél. Tedd ezt,
és élni fogsz." A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte
Jézustól: "De hát ki az én felebarátom?"
Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből
lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték,
és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton.
Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is
meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az
útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó
állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett
két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha
többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül
ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" A törvénytudó
így válaszolt: "Aki irgalmasságot cselekedett vele." Jézus így folytatta:
"Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"
Lk 10,25-37

Elmélkedés:

Az irgalmas szamaritánus történetével Jézus azt tanítja, hogy senkit se
zárjunk ki a felebaráti szeretetből, hanem mindenkivel tegyünk jót. Mi
persze sok esetben próbálunk kifogásokat keresni, hogy miért nem
segítettünk valakinek. Más esetekben az előítéletek akadályoznak minket a
j megtételében, vagy saját kicsinyességünk. Isten viszont nagylelkű.
Gazdag az irgalomban. Nem méricskél, nem spórol, nem számítgatja, hogy mit
kap cserébe. Mindenkinek felkínálja irgalmát. Ezt a mindenki felé
odaforduló, irgalmas szívű Istent kellene utánoznunk nap mint nap, amikor
segítségre, könyörületre, irgalomra szoruló emberekkel találkozunk. Ha
irgalmasan és segítőkészen megnyitjuk szívünket felebarátaink felé, akkor
mi is jobban fogjuk érezni Istenünk irgalmas szeretetét.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenem, tiéd a hatalom, a bocsánat, a gyógyítás és a nagylelkűség.
Fordulj felém, aki remegek feneketlen szakadék-börtönömben, mert elborít a
sár, lehúz bűneim lánca.
Uram, te mindig jót teszel, fény vagy a sötétségben, az áldás bősége,
irgalmas és együttérző barátja az embernek. Te könnyen lehetővé teszed
azt, ami lehetetlen.
Szabadíts meg engem, bűnöst, a halálos megszégyenüléstől, hogy békességed
Szent Lelke megpihenjen bennem, ó Mindenható!

2008. szeptember 28. - Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: "Erről mi
a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így
szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! - A fiú azt
válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a
másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni
azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?"
Azt felelték: "Az első."
Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az
igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők
viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek
jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
Mt 21,28-32

Elmélkedés:

Megszólaló Isten
Ma, szeptember utolsó vasárnapján a Szentírás vasárnapját tartjuk, s erről
idén, a Biblia évében különösen is illő megemlékeznünk. A Biblia évének
egyik célja az, hogy a szentírás mindennapi olvasása által közelebb
kerüljünk Krisztushoz. Ha erre gondolunk, azonnal megértjük, hogy a mai
napon nem egyszerűen csak egy könyvet állítunk tiszteletünk tárgyává,
hanem a megszólaló Istent. Nem csupán a világ legolvasottabb könyvére
gondolunk, hanem a Szentírásban megszólaló Istent csodáljuk. A híveknek
érdemes elgondolkozni azon, hogy miként hallgatják Isten szavát, nekünk
papoknak, és személy szerint nekem is érdemes elgondolkoznunk azon, hogy
miként hirdetjük Isten szavát? Vajon növekszik-e bennünk, mindannyiunkban
a biblia ismerete és szeretete?

A Biblia évének kezdetétől folyamatosan buzdítok mindenkit, hogy
igyekezzen naponta olvasni a szentírást. A visszajelzések egészen
különbözőek. Vannak családok, ahol esténként, a közös vacsora után a
szülők gyermekeikkel közösen olvasnak a bibliából, esetleg beszélgetnek is
a hallottakról, s közös ima fejezi be a család lelki programját. Ez a pár
perces együttlét gyümölcsözően hat a család valamennyi tagjára. Emellett
vannak olyanok is, akik nem tartják fontosnak a szentírásolvasást. A minap
megkérdeztem egy templomba járó asszonyt, hogy szokta-e odahaza olvasni a
bibliát. Azt válaszolta, hogy neki elegendő az, amit a vasárnapi
szentmisén hall a bibliából. Hasonló véleményt egyébként már többektől
hallottam. Kicsit elszomorít az ilyen gondolkodásmód, de elfogadom, hogy
valakinek ez a lelki igénye és nem vágyik többre.

Az ideális persze az volna, ha a misén elhangzott szentírási szövegeket,
az olvasmányt, a szentleckét és az evangéliumot odahaza legalább egyszer
újból elolvasnánk, s felidéznénk magunkban a prédikációban elhangzott
magyarázatot, elmélkedést. II. János Pál pápa pontosan ezt tanácsolta Az
Úr napja kezdetű, a vasárnap megszenteléséről szóló apostoli levelében. A
Szentatya a következőket írta: "Ha az imádságos lelkületű és az egyházi
magyarázat iránt tanulékony lélekkel végzett szentírásolvasás nem táplálja
az egyes személyek és a családok lelki életét, Isten Igéjének puszta
liturgikus hirdetése nehezen fogja megteremni a remélt gyümölcsöket" (Dies
Domini 40.). Arról van tehát szó, hogy egyikünk se elégedjen meg csupán
azzal, hogy itt, a szentmisén odafigyel az Úr szavára, hanem odahaza is
próbáljunk meg időt szakítani erre.

Nem árulok el vele nagy titkot, hiszen mindenki sejtheti, hogy én sem itt
olvasom el először az evangéliumot, hiszen akkor nem tudnék róla
prédikálni. Az igehirdetésnek nálam is és minden más papnál is
elengedhetetlen feltétele, hogy előzetesen többször elolvassam a vasárnapi
evangéliumot, s elmélkedjek róla. A többszöri átgondolás eredményezi azt,
hogy a pap nem áll ki készületlenül a szószékre szentbeszédet mondani. A
felkészülés során arra próbál gondolni, hogy Isten mit akar őáltala
üzenni, tanítani a hívőknek. Odafigyelünk Isten szavára, hogy aztán ne
csak a magunkét mondjuk, hanem valóban Isten üzenetét közvetítsük.

Isten természetesen nem csak a papok személyen keresztül, közvetett módon
akar szólni, hanem közvetlenül is szeretne mindenkit személyes
megszólítani. Isten természetesen nem csak nekem szólal meg, amikor
kezembe veszem a bibliát, hanem mindenkinek megszólal. Ehhez türelem, egy
kis kitartó olvasás, figyelmesség, tanulékony lélek szükséges csupán. Néha
hallom egyesek panaszkodását: Néma az Isten! Nem szólal meg, amikor oly
nagy szükség volna rá! Ez egyáltalán nincs így. Igenis megszólal, csak oda
kellene figyelnünk rá. Halljuk meg a szentírás szavaiban megszólaló és
lelkünk visszhangját váró Istent!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Örök Ige, Istennek Igéje, legyen életem tartalma az, hogy mindig rád
figyeljek. Nagyon tanulékony akarok lenni, hogy mindent elsajátítsak
tőled, a sötétségen át, az ürességen át, az erőtlenségen át rád függesztem
a tekintetemet, s a te erőt adó fényedben járok.
_______________________________________________

2008. szeptember 24. - Szerda, Szent Gellért püspök és vértanú

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik
megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek,
aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta
nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek
hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés:

A Krisztus utáni vágy, a vele való élet vezette Gellért, hogy a bencés
rendbe lépjen és szerzetesként legyen. Nem mintha az imádságban és a
munkában nem találta volna meg Krisztust, de ennél többre vágyott, ezért a
Szentföldre indult, arra a földre, ahol az Úr élt, járt, tanított és
meghalt. A Szentföldre igyekezvén - az isteni gondviselésnek köszönhetően
- az akkor még pogány magyarok földjére jutott. István király kérésére
végül is itt maradt, hogy a Szentföld helyett a magyar földön keresse
tovább Krisztust, s megtalálja azokban, akiknek az Ő tanítását hirdeti.
Isten azt kérte tőle, hogy segítse az életszentségre az itt élőket.
Szent Gellért püspök mai ünnepe emlékeztessen minket arra, hogy magyar
hazánk és az itt élők megszentelődéséért nekünk is dolgoznunk kell.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szép Velence, ősi város, zengj az Úrnak éneket.
Erényekben kiváltságos, Gondviselés van veled,
mert Gellértet a jóságos Isten adta teneked.

S ó', az Isten választottja, néki adja önmagát.
Lelke üdve lesz a gondja, vállalván a Regulát,
földi pálya nem marasztja, Krisztus útján megy tovább.

Őt e honban tiszteletben részesítik, mint atyát.
Hitet plántál, és a mennyben sokszorozza jók hadát,
templomot rak, s mindenekben csodálják alázatát.

Legyen áldás és imádat Háromság-egy Istennek,
az Atyának és Fiúnak s velük a Szentléleknek,
ki a küzdőknek erőt ad, hogy győzelmet nyerjenek. Ámen.

  2008. szeptember 23. - Kedd

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a
tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: "Anyád és
rokonaid kint állnak, és látni akarnak." Ő azonban így válaszolt: "Az én
anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is
váltják!"
Lk 8,19-21

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részt helytelen volna úgy értelmezni, hogy Jézus
megtagadja vérszerinti édesanyját és rokonságát, s nem érez szeretetet és
tiszteletet irántuk. Az kétségtelen, hogy Jézus elsősorban a mennyei Atyát
szereti és neki engedelmeskedik, s csak Isten iránti szeretete után
következik az emberek felé irányuló szeretete. De ez a tény nem jelenti
azt, hogy elutasítaná ezeket az emberi érzéseket. Inkább arról van szó,
hogy ami Urunk kiszélesíti mindazoknak a körét, akik iránt szeretetet és
tiszteletet érez, akik az ő tanítványi, baráti köréhez tartoznak. Mi is
Jézus tanítványai, sőt "rokonai" lehetünk, ha figyelmes szívvel hallgatjuk
Őt és tanítása szerint élünk.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Áldott legyen az irgalmas Úr, kezdettől fogva Ő táplál minket. Ő ad
eledelt minden élőnek. Töltse el szívünket örömmel, derűvel, juttasson
mindabból, amire szükségünk van, és engedje, hogy bővelkedjünk jó
cselekedetekben! A mi Urunk, Jézus Krisztus által, övé a dicsőség, a
hatalom, a tisztelet és az imádás a Szentlélekkel együtt
mindörökkön-örökké. Ámen.
(Ókeresztény étkezési imádság a II. századból)

 

2008. szeptember 21. - Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
"Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt
mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: "Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés:

Isten munkásai
Az őszi, szüreti munkában egymásnak szívességből segítő családtagoktól és
jókedvű baráti társaságoktól hangosak a szőlőhegyek ezekben a hetekben. A
híradások pedig a feketemunkásként szüretelőkre vadászó munkaügyi
felügyelők ellenőrzéseitől hangosak. Futótűzként terjedt a rémhír, hogy
még helikopterről is ellenőrzik a szüretelőket, ez azonban hamisnak
bizonyult, mert a Munkaügyi Felügyelőségnek - állításuk szerint - nincs is
helikoptere. Persze nem is kell, mert ellenőriznek ők anélkül is akár még
szakadó esőben is, s ahol munkakönyv helyett szabálytalanságokat találnak,
ott bírságolnak rendesen. Ha Jézus mostanában személyesen próbálná
megtenni azt, amit az evangéliumban szereplő szőlősgazda, bizony aligha
úszná meg ellenőrzés és bírságolás nélkül. Elképzelhetetlen, hogy Jézus
egyszerűen kimenjen a terekre és egy napi munkára munkásokat fogadjon fel.
Az ilyen formában történő foglalkoztatás teljesen szabálytalan volna.

Az evangélium példabeszéde természetesen nem feketemunkásokról és nem is
adócsaló szőlősgazdáról szól, hanem - minként azt a bevezető mondat
pontosan elárulja - az Isten Országáról. A szőlősgazda maga az Isten, aki
meghív minket, embereket, hogy dolgozzunk számára, s földi életünk,
munkánk után mindegyikünk Tőle fogja megkapni a fizetséget. A nap
különböző óráiban felfogadott munkások azt jelképezik, hogy Isten
mindenkit meghív, egyeseket előbb, másokat talán később, de meghívása
egyetemes, mindenkihez szól. A fizetség pedig, amit Isten mindenkinek
felkínál ugyanaz: az örök élet az Ő országában. A jutalom tekintetében
tehát Isten nem tesz különbséget. Mindenkinek ugyanazt, az örök életet
kínálja fel, senki sem számíthat ennél többre, de kevesebbre sem. Ebből a
szempontból tehát tökéletesen érvényesül az isteni igazságosság.

Emberi szempontból viszont igazságtalannak tartjuk mindazt, amiről a
példabeszéd szól. Igazságtalannak tűnik számunkra az, hogy mindenki
ugyanannyi fizetséget kap, azok is egy dénárt kapnak, akik egész nap
fáradoztak, s azok is, akik csak egyetlen órát dolgoztak. Az igazságosság
iránti szeretetünk sem sérül azonban akkor, ha azt a szempontot is
figyelembe vesszük, hogy végülis a reggel munkába állók pontosan megkapták
azt a bért, amelyben megállapodtak. A többiekkel jószívű volt a gazda, aki
nekik is ugyanannyit adott, bár ők valóban kevesebbet dolgoztak.

Az igazságosság és az igazságtalanság témájához érkezve érdemes
megvizsgálnunk, hogy miért tartjuk első pillanatban igazságtalannak a
történteket? E kérdésről szólva XVI. Benedek pápa az Isten a szeretet
kezdetű enciklikájában helyesen állapítja, hogy korunk társadalmaiban mély
szakadék keletkezett az igazságosság és a szeretet között (vö.: Deus
caritas est 26.). A társadalmi egyenlőtlenségek egyre nagyobbak, nő a
különbség a szegények és a gazdagok között. Az államnak arra kell
törekednie, hogy megszüntesse ezeket a különbségeket. Egyes elméletek
odáig mentek, amely szerint a társadalmi igazságosság megvalósulásával már
nincs is szükség a szeretetszolgálatra, amelyet például az egyház végez.
Az ilyen, túlzó állításokkal szemben az Egyház ma is vallja, hogy a
szeretet és az igazságosság nem választható el egymástól, azaz a nagylelkű
szeretet gyakorlására akkor is szükség volna, ha megszűnnének a társadalmi
különbségek és mindenki saját igényeinek megfelelően megkapná részét a
világ javaiból (vö.: Deus caritas est 26.).

Visszatérvén az evangéliumi példabeszédhez befejezésül még egy gondolat: A
gazdától csak azok kaptak fizetséget, akik legalább egy keveset dolgoztak.
Ha szeretnénk elnyerni az üdvösséget, akkor el kell fogadnunk Isten
hívását és munkatársaiként dolgoznunk kell az Ő országának növekedéséért.
Ne irigykedjünk másokra sosem, hanem örüljünk annak, hogy eljuthatunk az
örök életre!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szentlélek Úristen, világosítsd meg és erősítsd egyházi és világi
vezetőinket, akikre rábíztuk sorsunkat! Különös oltalmadba ajánljuk
Szentatyánkat, Egyházad legfőbb pásztorát. Újítsd meg a fölszentelés
kegyelmét püspökeink és papjaink lelkében! Támassz sok férfi- és
asszonymunkást, hogy apostoli buzgóságtól átjárva szóval, tettel és
példával Isten Országának terjesztésén dolgozzanak, az erkölcsi rendért
küzdjenek és a lelkek üdvösségén buzgólkodjanak.

2008. szeptember 20. - Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: "Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus felkiáltott: "Akinek
füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban."
Lk 8,4-15

Elmélkedés:

Az igehirdetőt, aki isteni hívásra vállalkozik a magvetésre, azaz Isten
tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának
egy része hiábavaló. Vannak, aki hallgatnak az általa közvetített
tanításra, de vannak, akik nem. Ez a jézusi példabeszéd azért tetszik
nekem, mert nagyon realista, a valóságról szól. Hiszen nem ábrándozhatunk
arról, hogy majd mindenki ujjongva és lelkesen hallgatja a szavakat,
főként amiatt nem, hogy a keresztény tanítás mindennapi megvalósítása
bizony nehézségekkel is jár. Egyesek ugyan hallják a tanítást, de nem
éreznek magukban késztetést arra, hogy úgy is éljenek. Öröm tölti el
viszont az igehirdetőt amiatt, hogy munkájának eredménye is van, egyesek
bőséges termést hoznak, s megvalósítják mindazt, amiről az üdvösség
tanítása szól.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és
tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan,
hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a
gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a
lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz
mindenkihez.
Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben
tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.
Aranyszájú Szent János

 

2008. szeptember 19. - Péntek

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és
hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony,
akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított:
Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes
intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik
vagyonukból gondoskodtak róla.
Lk 8,1-3

Elmélkedés:

A tizenkét apostol mellett asszonyok alkotják azoknak a második
csoportját, akik Jézussal vannak tanító körútja során. Lukács evangélista
fontosnak tartja jelenlétük és mindennapi szolgálatuk kihangsúlyozását.
Azt jelzi ezzel, hogy az Isten Országáról szóló tanítás mindenkinek, tehát
a nőknek is szól. Lukács azt is említi, hogy ezek a nők mind köszönhetnek
valamit Jézusnak, valamennyiüket megszabadította valamilyen rossztól. Mind
éppen e szabadítás révén kerültek az Úrral kapcsolatba, s nem bizonyultak
hálátlannak, hanem szeretettel segítették őt.
Mit kaptam én Jézustól? Mit segíthetek neki?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Áldjon meg benneteket az Úr és őrizzen meg titeket. Mutassa meg nektek
orcáját és könyörüljön rajtatok. Fordítsa felétek arcát és adjon nektek,
nővéreimnek és leányaimnak békességet, és mindazoknak, akik közétek
jönnek, és meg is maradnak közösségetekben, és a többi most élő és
eljövendő nővérnek is, akik mindvégig állhatatosan kitartanak a szegény
úrnők monostoraiban.
A mennyei Atya adja meg nektek és erősítse is meg rajtatok ezt a
szentséges áldást a mennyben és a földön: a földön, a küzdő Egyház szolgái
és szolgálói között, sokszorozza meg bennetek kegyelmét és erejét, a
mennyben pedig, a győzelmes Egyház szent férfiai és szent asszonyai
között, magasztaljon fel és dicsőítsen meg benneteket!
Assisi Szent Klára áldása

2008. szeptember 18. - Csütörtök

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: "Ha ez próféta volna, tudná, hogy
ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő." Jézus akkor hozzá
fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az így válaszolt: "Mester,
beszélj!" "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral
tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte
tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy gondolom az,
akinek többet engedett el" - felelte Simon. "Helyesen ítéltél" -
válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod
ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez
viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem
adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött.
Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.
Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az
asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

"Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett" - mondja Jézus a bűnös
asszonynak a mai evangélium szerint. A Jézus iránti szeretet arra indítja
az asszonyt, hogy megmossa Jézus lábát, hajával megtörölje és illatos
olajjal bekenje. Az asszonyt olyan kötelező udvariassági cselekedetet tesz
ezzel, amit a farizeus vendéglátóként elmulasztott. Simon farizeus talán
észre sem veszi saját mulasztását, s talán nem is gondol arra, hogy
megsértette a vendégszeretet előírásait, jogot tart arra, hogy ítéletet
mondjon az asszony felett, de ugyanakkor Jézus felett is, amiért megengedi
e bűnösnek a közeledést. Az asszonyban éppen az a Jézus iránti szeretet
van meg, ami hiányzik a farizeusból. E szeretet bűnbocsánatot jelent
számára.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Dicsérünk téged, láthatatlan Atyánk, halhatatlanságunk ajándékozója. Te
vagy az élet forrása, a világosság forrása, a kegyelem és az igazság
forrása. Szereted az embereket, és különösképp is a szegényeket.
Mindenkinek kész vagy megbocsátani, és Fiad által mindenkit magadhoz
hívsz.
 

 

 

2008. szeptember 17. - Szerda

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: "Kihez hasonlítsam e nemzedék
fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek,
akik így kiáltoznak egymáshoz:
"Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok."
Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt
mondjátok: "Ördöge van." Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt
mondjátok: "Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök
barátját!" Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták."
Lk 7,31-35

Elmélkedés:

Vannak olyan emberek, akik mindig a saját fejük után mennek, állandóan a
maguk elképzeléseit akarják megvalósítani, s nem törődnek mások
véleményével vagy figyelmeztetésével. Ők azok, akik senkire sem
hallgatnak. A mai evangélium olyanokról szól, akik még Jézusra sem
hallgatnak. Mások szívesen mennek hozzá még távoli vidékekről is, hogy

Oldalmenü
Szavazás
Ismered-e Fatima üzenetét?
Igen
Nem
Lehet
Diavetítő
Naptár